12.Fejezet

Olyvia szemszöge

-Livy siess! -szólt anya. Épp készülődtem a suliba, de nem akartam bemenni.

De ki akar?

Van egy nagyon jó okom miért ne menjek be, ülni és hallgatni ötvenöt percen keresztül semmit ami érdekelne, öt perces szünetekkel amit azzal töltök hogy a következő órára vonszoljam a fenekem.

-Édesem, kint áll Liam kocsija, siess kérlek! -sóhajt és nézi ahogy kihúzom a szemem.

-Jó, mondd neki hogy úton vagyok, oké? -forgatom meg a szemeim. Egy totális ribanc vagyok az anyámhoz, de régen nem voltam az és ez Liam hibája. Megváltoztatott.

-Oké, legyen szép napod. -apró mosolyra húzza a száját. Bólintok és felhúzom a pulcsim. Liam kedvencét.

A kedvében akartam járni és mindent megteszek ami ehhez szükséges. Felveszem a táskámat a vállamra lemegyek a lépcsőn és ki az ajtón. Elmosolyodom amikor meglátom Liamet és a fekete, csillogó sportkocsiját. Azonnal odamegyek és beülök az anyósülésre.

-Hey -mosolygok amikor rám pillant egy önelégült mosollyal.

-A kedvenc pulcsim, igaz? -kacsint és megmarkolja a csuklóm, ezzel magához húz és durván megcsókol.

Visszacsókolok, annak ellenére hogy fájdalmas a szorítása és a csókja.

Elhúzódik, megfog egy csomag rágót, olyat amit ő is rág és az ölembe dobja, mielőtt kikanyarodna az útra.

Liam és én már majdnem egy éve vagyunk együtt. Minden jól ment, mert az utóbbi időben nem veszekedtünk sokat.

A suliban mindenki gyanúsított, hogy megromlottam és ezért a barátaim nagy részét is elveszítettem. Bár ezzel nem igazán törődtem, minden ami érdekelt az Liam.

Elindultunk a lepusztult iskolánk felé és Liam felém dobta a bőr dzsekijét. “Az enyém vagy és ezt mindenki tudja, érted?” emeli fel a szemöldökét.

Bólintok, enyhén beleharapok az ajkamba és megtapintom a dzsekijének az anyagát mielőtt kikapja a szorításomból és a vállára dobja.

Felálltam rá várva és kinyitottam az ajtóm, amit ő sosem tett.Idiótán nézve, kiszálltam a kocsiból és a vállamra dobtam a táskám.

Mérgelődve utolértem.Leült egy padhoz a haverjaival, ott ültem az asztal egy részén erélyesen és ő a lábaim között állt.Előre húzta a lábam és, ahogy leült a fém részre lovaglóülésben az ölébe ültem.A nyakamba temette az arcát.

-Van egy szabad időszak elsőnek igaz?-suttogta, ajkát a nyakamhoz nyomva. Ez durvább volt az elsőhöz képest.

-Mmm.-bólintottam lassan és sóhajtottam.

-Menjünk baszni.-motyogta a fülembe, meleg leheletétől libabőrös lettem.

-Ne, Liam.-sóhajtottam.-Mindig csak azt akarod csinálni, miért nem tudunk csak együtt lógni?-motyogtam megrázva a fejem.

Az állkapcsa összeszorult miközben elhúzódva rámnézett, a kezei durván megmarkolták a combjaim.

-Rendben, de később, kurvára meg baszlak.-morgott a fülembe,amitől meghökkentem.

A következő tíz percben csókolgatta és szívta a nyakam, miközben a haverjaival beszélgetett.

A keze egyre jobban csúszott fel, ziháltam.

-Állj le.-mondtam húztam el a kezét onnan ahova ő kiakadt lyukadni.

-Gyerünk már, bébi..-suttogta az állkapcsomra.-Engedd, hogy megérintselek.-volt egy kis szigor a hangjában, de én tudtam, hogy csak ráakar venni arra, hogy engedjem meg neki azt amit akar.

-Liam nem itt, majd otthon.- suttogtam és elhúzta a fejét.

Megrázta a fejét, kuncogva megragadta a csípőm és megint hozzálökte a hátam az aszalnak.Nyögtem a fájdalomtól és becsuktam a szemeim.

-Leszarom, hogy ki van itt csak hadd basszalak meg.-morgott.

Kitartó, megadom neki.

-Bazdmeg Liam, oké, de nem itt, menjünk vissza a házadhoz.-motyogtam.Nem akartam küzdeni és ezt csak azzal tudtam elkerülni, ha megadom azt amit akart.

-Ez az én csajom, menjünk.-suttogta és felsegített.

Elkezdtem a kocsihoz sétálni, követett szorosan fogva a csípőm.

Sóhajtva beültem az utas helyére, becsatoltam az övem míg Liam beszállt.

-Rendben, kicsim.-vigyorgott és elindította a kocsit.-Legyél jó kislány és szopj le míg vezetek.-mondta halkan, húzta le a sliccét és kivette a férfiasságát.

Körbenéztem sóhajtva majd aprót bólintottam.Lassan lehajoltam míg vezetett és elkezdte le-fel húzni a bőrt rajta.Lassan pumpáltam péniszét majd bevettem a számba amennyire tudtam.Hallottam káromkodásokat a szájából halkan, amikor fogaztam.Leállította a kocsit a mező közepén és maga felé húzott összeérintve az ajkainkat.Nyögtem, halkan suttogtam, de visszacsókoltam.Eltolt magától, kicsit meghúzva a hajam.

-Menjünk a hátsó ülésre, itt fogjuk most csinálni.-mondta ridegen és ügyetlenül hátra másztam, hátamra feküdtem ő pedig fölém feküdt és durván megcsókolt.

A rövidgatyám alá csúsztatta a kezét, amikor megérintett ott hangosan felnyögtem.

-Olyan erősen megbaszlak, hogy járni sem leszel képes.-suttogta a fülembe, de érintései elfelejtették velem.

*.*.*.*

-Öltözz fel, tíz percünk van, hogy visszaérjünk.-utasította és már engedelmeskedtem is, visszamásztam az első ülésre, megfésültem az ujjaimmal a hajam és megigazítottam a sminkem majd befújtam magam a parfümömmel.

-Szeretlek.-mondtam halkan, miközben kihajtott az útra.

-Mhm.-motyogott.-Röplabda mérkőzésed van ma este, ugye?-kérdezte mire lassan bólintottam.-Nem akarom, hogy más srácok is lássák a segged, nem mehetsz.-mondta miközben teste megfeszült.

-Rendben.-ennyit tudtam csak kinyögni.

Most egyáltalán nem volt alkalmas időpont vitatkozni vele.

El kell mennem, ezt ő is tudja. Az Isten kígyó kapitánya vagyok.Végig néztem rajta és ő az útra fókuszált.Liam egy helyes srác lehetne, ha hű lenne önmagához. Ez rendben van, mert ő szeret engem, tudom, ez is oké, minden az ég világon rendben van.

Megállt a sulinál egy kicsit később, biztos voltam benne, hogy jól nézek ki, amint kiszálltunk a kocsiból és hallani lehetett, hogy becsöngetnek.

-Menj csak előre, Andyvel mi kihagyjuk.-mondta majd egy puszit nyomott az orcámra, majd megfordult és visszaült a kocsiba.

Sértődötten, az ajkamat lebiggyesztve sétálok be a zsúfolt iskolába. Első óta nem is voltam itt Liam nélkül.

Az emberek a vállamnak ütköznek, ahogy elsietnek mellettem az órájukra és én bemegyek a lány mosdóba és megállok a tükörnél.

Megigazítom a sminkem és a hajam aztán kimegyek és Andybe botlok.

-Hey, azt hittem Liammel vagy. -összehúzom a szemöldököm és felnézek rá. 

-Uh, nem. -kuncog. -Liam Amandával ment el. -mondja és megvakarja a feje tetejét.

Amanda Andy testvére és teljesen bele van zúgva Liambe. Ezt mindig ki is mutatta, amióta elkezdtünk járni és ő utál engem. Ezt Liam is tudja, akkor miért ment el vele?

Hátradobom a hajam és szorosan magamhoz húzom a kötőt.

-Gyere, elkísérlek órára. -mondja és átöleli a vállam.

*****

Három órán vagyok túl Liam nélkül. Írtam neki párszor és nem kaptam választ. A következő lett volna a röplabda, de nem megyek el rá, inkább megkeresem Liamet. 

De mégsem így döntöttem, mert Andyt sem találtam meg, hogy megkérjem vigyen el. Az öltözőbe mentem és átöltöztem majd felfogtam a hajam. 

A szekrényemben hagytam a cuccaim és kimentem, hogy felvegyem a térdvédőim. 

Megcsináltuk a bemelegítő mozdulatainkat és a barátnőm az egyetlen barátnőm Elizabeth leül mellém. -Hol a fiúd? -kacsint majd nevet.

-Uh, bárcsak tudnám. Elment Amanadával és még nem jött vissza. -vonom meg a vállam és felállok. 

Bólint és a pálya másik felére néz. -Michael minden órán téged bámul, és még csak most kezdünk. -kacsint újra

-Liz ne nézd!- szólok rá és nevetek  fejrázva. Felállok és megfogom a labdát. Félpályáig futok az egyik oldalon, Liz a másikon. 

Mindenki feláll a vonalra, nem törődve azzal ki van a másik oldalon szerválni kezdünk. 

-Hé, Olyvia, játszol ugye, kapitány? -mosolyog. Michael az edző fia és néha végignézi az edzéseinket. 

Bólintok. -Igen, ha Liam engedi. Tudod hogy megy ez. 

-Ah igen, mondd meg Payne-nek, hogy szivesen harcolok vele a csajáért. -kacsint majd elsétál.

-Oké, rendben. Soha nem hagyna nyerni. -nevetek és a labdát átütöm a hálón. Ez igaz, ugyanis Liam sosem hagyná sem Michaelt sem senkit mást élve, azért mert flörtölt velem.

-Persze, hogy nem hagyná, de én igen.  -kacsint megint. Michael egy jó alkatú srác, szőkés barna hajjal és nem az esetem, de elég vonzó. 

-Kösz az ajánlatot Michael, de kedvelem a kapcsolatom. -kuncogok és párt váltunk Elizabethhel így elmegyek inni. 

-Miért nem megyünk el együtt a meccs után megnézni egy filmet, mint barátok? -kérdezi és követ engem. 

-Umm igen, persze. -mosolygok és bólintok. -Egyeztetnem kell Liammel, de mint barátok, persze. -mondom és iszok egy nagy kortyot.

-Igen, csak barátok. -mosolyog.

*****

Liam nem jött vissza ezért busszal kellett hazamennem. 

Bevallom, aggódtam érte, de nagyon ki is akadtam. Hogy tudott csak így itthagyni? Még mindig Amandával van?

Ki tudja.

Mindenképp haza kellett érnem és elkészülni az esti meccsre.

Lehuppanok egy ülésre egy egymást faló pár mögé.

Tényleg nincsen máshol hely?

Körülnézek, de nincs. 

Francba.

-Oké, szóval totálisan lecsekkol, istenem Liam Payne lecsekkolt! -visít fel egy lány és én felé fordítom a fejem.

Egy kis szőke lány volt az kb 3 push up melltartóval és nagyon rövid shortban. 

-Aztán odasétált hozzám, megfogta a derekam, tudod? És azt mondta menjek el hozzá ma este és megadta a címét. -vigyorog.

Bassza meg a röplabda meccs. Elmegyek Liamhez.

Visszaülök az ülésemre, ahogy hallok még pár részletet az életéből. Meglátom, hogy Liam üzent és az írja hogy át jön ma este. 

Kicsit zavart voltam, de elhatároztam magam.

Ahogy a busz megállt a házunk előtt lerohantam. Megláttam Liamet a kocsijának dőlve, majd odasétált hozzám és megcsókolt olyan durván ahogy csak tudott. 

Hátrahőköltem, de végül elég egyensúlyt nyertem vissza, hogy visszacsókoljak. 

-Gyere, elmegyünk a házamhoz.-mondja és elhúzódik, a vezetőüléshez megy, én pedig az utas oldalra. 

-Liam?-motyogtam, ahogy elinditotta a kocsit. -Egy lány a buszon mondta, hogy megadtad neki a címed, es mondtad, hogy menjen oda. 

-Én nem mondtam.

-Nos, ő azt mondta, hogy de, hazudott? -ránézek, elfáradtam az ilyen bizalmatlan válaszoktól.

-Nyilvánvalóan

A szemeim forgatom, és nekitamaszkodom az ablaknak.
-Nyilvánvalóan.- gúnyolom ki és felnevetek. -Szeretsz még? Vagy csak egy átkozott játék vagyok a számodra, Liam?

Leállította a kocsit, és rámnézett. 

-Komolyan megkérdezted ezt az oltárinagy hülyeséget? -nevetett, nevetett egyenesen az arcomba.-Nem, nem szeretlek Olyvia, szerelmes vagyok beléd. És tudni akarod miért vagyok ilyen? Nos, elmondom. Az egész egy tét volt, de beléd estem, mert te vagy kibaszottul a leggyönyörűbb lány az egész világon, és szükségem van rád.-a hangja csattan. 

-E-egy tét?-dadogok, a szám remeg.-Kihasználtál engem, Liam.-mondom gyengéden. Nem érdekelt semmi amit mondott, csak az az egy rész.

-De én szeretlek Olyvia a picsába, kérlek kibaszottul ne tedd ezt! -felnyögött és megütötte a kormánykereket.

-Röpi meccsem van ma este. -suttogom és kinyitom az ajtót. -Mennem kell- mondom lágyan és kiszállok a kocsijából.

-Liv -mondja gyengéden -Nem viccelek, kérlek szállj vissza az autóba.- mondja, de csak még mérgesebbé tesz ezzel. Nem kéne engednem hogy így bánjon velem, különösképpen nem most, kinek gondolja magát?

Becsapom a kocsi ajtót és a lakásom felé gyalogolok.

Liam Payne nem irányítja az életemet, és nincs egyetlen egy kibaszott oka sem másként gondolnia ezt.

Még egy pillantást vetek rá, majd gúnyosan a lakásom felé sétálok.

Én győztem.