Sziasztok:)Lucuss szalagavatón van de ő fordította a részt csak én hozom. Remélem mindenkinek jó hétvégéje lesz vagy már van. A tegnap estém nagyon jól sikerült. És egy jó tanács: Soha semmit ne hagyjatok ki akármennyire is agyaltok rajta. Én mindig túlagyalok dolgokat, most nem tette és sosem éreztem még ennyire elengedve magam.Puszi nektek: Zara xx <3
//Olívia szemszöge//
Ott álltam, lélegzetvisszafolytva és a szívem a melkasomban 100 km/h -val zakatolt.Liam fél térdre ereszkedve maradt, mosolyt varázsolva az ajkaira és a világ körülöttünk megállt.Az autó fényszóróin kívül, ami éppen felkanyarodik a kocsibeállómra, a szemeim az erős fény hatására odapillantanak és felismerek valamit. Tudom kinek a kocsija ez.Harryé.Megrázom a fejem és a kocsira mutatok, majd felhúzom a ruháim és kifutok Harry kocsijához pont amikor kiszáll. -Mit csinász itt?- kiabálok, miközben a könnyeim csordogálnak az arcomon.
-Olívia, baszki, gyönyörű vagy...-súgja és végigmér a lábamtól az elkenődött sminkemig. -Hé, miért sírsz? -kérdezi lágyan és letörli a könnyeim.
Liam irányába fordítom a fejem. Az arca dühöt, féltékenységet és szomorúságot sugároz egyszerre amikor meglátja Liamet a gyémánt gyűrűvel.
Lenéz rám és az ajkai megremegnek. -Megkérte a kezed igaz?
-Igen. -súgom és lenézek. -Megkérte.
Itt állok és hagyom hogy Harry letörölje a könnyeim amíg Liam ott áll és néz. Ez nem jó így és tudom hogy vissza kell mennem Liamhez.
Igaz?
Miért nem vagyok boldog hogy megkérte a kezem? Annak kéne lennem.Reszketek és valaki a mellkasára húz, nem vagyok biztos benne hogy ki. A könnyeim túlságosan elhomályosítják a látásomat ahhoz hogy megmondjam. A karjaimat köré fonom és tovább sírok a mellkasába.
Mi a franc?Miért sírok?Eltolom magamtól, Harry kocsijához futok és beülök. Rámnéz egy tekintettel amivel az sugallja hogy megértette, miközben beül és elindulunk.Az élettelen kifejezés Liam arcán még a leghidegebb szívű ember szívét is összetörtné millió darabkára és biztos hogy engem is megtört.
-három héttel később-
Azóta nem beszéltem Liammel. Sőt semmilyen más fiúval sem kivéve Harryvel és a sarki boltban az eladó sráccal. Itt minden nyugodtabb. Harry és én nem vagyunk együtt, én egyedül élek.Nem is igazán választottam a fiúk közül. Nem tudtam. Úgy értem, azt sem tudom mit érzek Harry iránt. Nem vagyok szerelmes belé, persze biztos tudnám, de nem tudom.Liam pedig a másik oldalon, szeretem mindennel együtt.A legtöbb ember most őrültnek nevezne, de ez így van és bánom. Bánom hogy nem mondom a szemébe.Szóval így álltam, a kék székemben összekuporodva, Liam egyik flanel felsőjében. Ez volt az egyetlen tiszta cuccom. Nézem ahogy az eső esik és pocsolyákba gyűlik az úton ahol az autók száguldanak. Az egész világ egyre unalmasabbnak tűnik minden nap.
Hátradöntöm a fejem és felhúzva hagyom a lábaim. Iszok egy korty kávét és lecsukom a szemeim, próbálok mindent összerakni.Harry nem igazán mond semmit, felhív hogy ellenőrizzen, de sosem jön át. Mindig egyedül vagyok itt, a nagyszüleim örökségével. Ebben a pár napban nem ettem semmit, mondjuk nem is volt mit.Rájöttem hogy Zayn és az orvos akivel Harry látta barátok, mert láttam egy képet Twitteren.Ásítok, mindjárt elalszom, de felállok és visszaviszem a kávéscsészém a konyába és berakom a mosogatóba.Halk zümmögést hallatok ahogy visszamegyek a nappaliba.
Meghallom a csengőt és megkerülve a kanapét az ajtóhoz megyek.
-Ki az?!! -kiabálok közben.
-Harrrrrryyyy!!! -szólal meg és nagy mosollyal nyitom ki az ajtót. -Szia. -mondja. Belép, megpuszil és leveszi a kabátját és a cipőit.
-Hogy vagy? -kérdezi miután becsuktam az ajtót.
-Uh, jól, de te mit csinálsz itt? -kérdezem és követem a kanapéhoz. Leül és az ölébe húz.
Sóhajtok és a mellkasának dőlök. -Olyan fura vagy. -mondom és megrázom a fejem. -Csak azért jöttél át hogy az öledben üljek? -nevetek fel.
-Látom már boldogabb vagy. -húzza fel a szemöldökét. -Azért vagyok itt hogy boldoggá tegyelek. -csendben maradok. A karjai körülölelnek és érzem az ajkait az arcomon. -Hiányoztál.
-Te is nekem.
-Mennyire?
-Amennyire két óra alatt lehet.
-Nekem is.
Így maradtunk kellemes csendben, lecsukom a szemeim és lassan lélegzem. Jó itt lenni összegömbölyödve Harry karjaiban, vagy biztonságban, azt hiszem.
Biztonságban érezem magam. Örülök hogy végre át tudott jönni és nem csak felhívott és ellenőrzött.
Kinyitom a szemeim és a tévé órájára nézek. 20:09.
-Miért vagy itt ilyen későn? -felnézek rá és az arcát tanulmányozom. A arca lágy volt. A szempillái az arcát érintették, a szemét nem nyitotta ki.
-Látni akartalak. -az ajkai elválnak ahogy beszél, megköszörüli a torkát majd kinyitja a szemeit és a ragyogó zöld párt az enyéimbe fúrja. -És azért is hogy vacsorát csináljak mert tudom hogy nem eszel.
Megrázom a fejem.
-Nem vagyok éhes. -mégmindig őt nézem. Az arcára elégedetlen kifejezés ül és ő is megrázza a fejét. Tudom hogy úgyis rávesz hogy egyek.
-Rendben szóval tészta jó lesz? -kérdezi, letol az öléből és feláll. Hirtelen fázni kezdek ezért magamra húzom a pokrócot, és csak bólintok.
Ő is bólint majd át megy a konyhába én pedig újra összehúzom magam, ásítok, és lehunyom a szemem.Kb. 20 perc elteltével Harry rázására ébredek és az ajkaira a homlokomon.
-Kész a kaja. -mondja.
Bólintok. -Oké. -válaszolok álmosan és felállok. Lejjebb húzom a felsőt és átmegyek a konyhába, a lábam a hideg követ érinti ami végigfut az egész testemen.
-Szerelmem, a tányérod az asztalon van. -súgja a fülembe Harry, a kezeit a derekam köré fonja és megpuszilja az arcom. -Annyira édes vagy amikor fáradt vagy. -kuncog és az asztal felé tol.Elmosolyodom és azonnal nekilátok.
Csend van amíg eszünk és nem tudom megenni az egészet ami a tányéromon van. Azt hiszem a gyomrom összezsugorodott. Eltolom magamtól a tányért és az arcomat a kezeimen pihentetem.
-Fáradt vagy még? -sóhajt Harry és feláll. Megcsóválom a fejem és ránézek. -Mi a baj? -letérdel a székem mellé és a kezébe veszi a kezeim.
-Úgy érzem nem kellett volna nemet mondanom Liamnek. Megbántam
.
-Ne. -felállít, a karjaival átölel. A nyaka köré fonom a karjaim és a mellkasába fúrom az arcom.
-Nézzünk egy filmet, bújjunk össze és addig sírhatsz a mellkasomon amennyit akarsz, rendben? -mondja a hátamat fogva.
Bólintok, Harryt a kezénél húzva átmegyek a nappaliba és leülünk a kanapéra. -Rakd be a Hirtelen 30-at. -elmosolyodik és bólint.
Beteszi a filmet, megfogja a távirányítót és újra az ölébe húz. Felhúzom magamra a pokrócot, a fejem a mellkasára döntöm és ő elindítja a filmet.A film elindul és mindketten csendben ülve nézzük. Az agyam 100km/perccel száguld. Érzem Harry szívverését a hátamon és elmosolyodok. A karjai úgy fonódnak körém mintha soha nem akarna elengedni. Felnézek rá és megpuszilom, ő pedig lenéz rámés azt kívánom bárcsak tudnám mire is gondol most.
//Harry szemszöge//
Gyönyörű, abszolút gyönyörű. Benne minden az. Az ahogy a haja a vállára omlik, az ahogy a nagy kék csillogó szemeivel rámnéz. Fogalma sincs arról milyen érzéseket kelt bennem. Pokolba, nem is vagyok biztos benne.Tudtam, hogy szerelmes vagyok belé, de úgy éreztem ő ez nem viszonozza egyáltalán. Rajta tartom a tekintetem ahogy ő is az övét rajtam.
-Miért nézel így rám? -suttogja. Olyan mint egy kínai baba olyan kibaszottul törékeny.
-Gyönyörű vagy, csak ennyi. -beharapom az ajkam.Elmosolyodik és elkapja a tekintetét, hogy elrejtse hogy elpirult és egyre vörösebb lesz.
-Kérdezhetek valami őrültséget? -most vállalom a kockázatot. Mi a pokolért ne?
-Persze. -bólint megállítja a filmet és megfordul. -Mondd. -mondja és megigazítja a haját.
Átkarolom a csípőjét és felsóhajtok. -El tudsz képzelni minket többnek annál amik most vagyunk? Mondjuk együtt. A közeljövőben... -az utolsó szavakat motyogom és lefelé nézek, mert félek az arcára nézni.
-Oh Harry- mondja gyengéden néhány pillanat csend után és felemeli a fejemet és az arcomra teszi mindkét kezét.
-A elmúlt 3 hétben amilyen keveset beszéltél velem, annál jobban éreztem úgy hogy szükségem van rád itt. Vagy valakire. Gondolkoztam és az egyetlen ok amiért Liamet akartam hívni az az volt hogy te nem voltál itt és nem tudtam beismerni magamnak hogy oda vagyok érted. Egyszerűen nem tudtam, nekem mindig itt volt Liam, csakis ő.
A szavak csak úgy folytak a szájából, és nem hallottam őket teljesen. Hallgatom ahogy folytatja de végül elfeszek abban ahogy nézem az ajkai mozgását miközben kiejti a szavakat.
-Bódító. -motyogom. A szája megáll a mozgásban, zavarodottság ül az arcára, szemöldökét összehúzza és oldalra billenti a fejét.
-Mi? -bukik ki belőle az egyetlen szó én pedig a szemébe nézek.
-Bódító. -ismétlem. -Bódító vagy Olívia. Megdermesztesz, hogy csinálod?
-N-nem tudom Harry, nem figyeltél rám? -kérdezi a szája szélén megjelenik egy kis ránc, mintha most vallott volna nekem. Talán tényleg megtette.
-De igen. -mondom gyorsan de nem tűnik meggyőzöttnek. -Talán. -javítok. -Imádlak nézni és nem tudom, sajnálom.
Érzem ahogy az ajkai az enyémeknek nyomódnak, megcsókolt.Nem úgy mint az eddigi csókjaink, ez most más érzés volt.Az ajkai pontosan az enyémeken vannak és arra késztet hogy többet akarjak, de amikor próbàlkozom elhúzódik tőlem majd újra megcsókol ugyanúgy mintha nem történt volna semmi.Egy ideig így csókol majd erősebben nyomja nekem az ajkait és én rájuk sóhajtok.
Halkan kuncog és elmosolyodom, a csókot érzelmesen tartom tovább, félek hogy mi lesz ha véget ér.
A következő percben elhúzódik, gyorsanveszi a levegőt így a mellkasa is folyamatosan emelkedik és süllyed, a homlokunk összedöntve és próbáljuk normalizálni a légzésünket.
A szemeibe nézek és már lassabban veszem a levegőt.
-Itt maradsz estére? -kérdezi az ajkait harapdálva.
-Persze. -motyogtam mielőtt ajkaink újra egybeforrtak. Az egész estét csókolózással töltöttük, mindig egyre szenvedélyesebben.
Semmi szex, sajnálom hogy csalódást okozok.De őszintén, örülök. Örülök hogy ilyen pillanatokat élhetünk meg anélkül hogy egymás ruháit le akarnánk szakítani a másik testéről.
Az este végén mindketten az ágyában feküdtünk, ő egy leggingsben és az én pólómban és pedig csak egy melegítő nadrágban. Karjaimat az apró dereka köré kulcsoltam fejem pedig eper illatú haján pihentettem.Semmi más nem számított abban a pillanatban. Csak ő, én, és mi.
Őszintén szólva mindenki más bekaphatja.
//Olívia szemszöge//
Ott álltam, lélegzetvisszafolytva és a szívem a melkasomban 100 km/h -val zakatolt.Liam fél térdre ereszkedve maradt, mosolyt varázsolva az ajkaira és a világ körülöttünk megállt.Az autó fényszóróin kívül, ami éppen felkanyarodik a kocsibeállómra, a szemeim az erős fény hatására odapillantanak és felismerek valamit. Tudom kinek a kocsija ez.Harryé.Megrázom a fejem és a kocsira mutatok, majd felhúzom a ruháim és kifutok Harry kocsijához pont amikor kiszáll. -Mit csinász itt?- kiabálok, miközben a könnyeim csordogálnak az arcomon.
-Olívia, baszki, gyönyörű vagy...-súgja és végigmér a lábamtól az elkenődött sminkemig. -Hé, miért sírsz? -kérdezi lágyan és letörli a könnyeim.
Liam irányába fordítom a fejem. Az arca dühöt, féltékenységet és szomorúságot sugároz egyszerre amikor meglátja Liamet a gyémánt gyűrűvel.
Lenéz rám és az ajkai megremegnek. -Megkérte a kezed igaz?
-Igen. -súgom és lenézek. -Megkérte.
Itt állok és hagyom hogy Harry letörölje a könnyeim amíg Liam ott áll és néz. Ez nem jó így és tudom hogy vissza kell mennem Liamhez.
Igaz?
Miért nem vagyok boldog hogy megkérte a kezem? Annak kéne lennem.Reszketek és valaki a mellkasára húz, nem vagyok biztos benne hogy ki. A könnyeim túlságosan elhomályosítják a látásomat ahhoz hogy megmondjam. A karjaimat köré fonom és tovább sírok a mellkasába.
Mi a franc?Miért sírok?Eltolom magamtól, Harry kocsijához futok és beülök. Rámnéz egy tekintettel amivel az sugallja hogy megértette, miközben beül és elindulunk.Az élettelen kifejezés Liam arcán még a leghidegebb szívű ember szívét is összetörtné millió darabkára és biztos hogy engem is megtört.
-három héttel később-
Azóta nem beszéltem Liammel. Sőt semmilyen más fiúval sem kivéve Harryvel és a sarki boltban az eladó sráccal. Itt minden nyugodtabb. Harry és én nem vagyunk együtt, én egyedül élek.Nem is igazán választottam a fiúk közül. Nem tudtam. Úgy értem, azt sem tudom mit érzek Harry iránt. Nem vagyok szerelmes belé, persze biztos tudnám, de nem tudom.Liam pedig a másik oldalon, szeretem mindennel együtt.A legtöbb ember most őrültnek nevezne, de ez így van és bánom. Bánom hogy nem mondom a szemébe.Szóval így álltam, a kék székemben összekuporodva, Liam egyik flanel felsőjében. Ez volt az egyetlen tiszta cuccom. Nézem ahogy az eső esik és pocsolyákba gyűlik az úton ahol az autók száguldanak. Az egész világ egyre unalmasabbnak tűnik minden nap.
Hátradöntöm a fejem és felhúzva hagyom a lábaim. Iszok egy korty kávét és lecsukom a szemeim, próbálok mindent összerakni.Harry nem igazán mond semmit, felhív hogy ellenőrizzen, de sosem jön át. Mindig egyedül vagyok itt, a nagyszüleim örökségével. Ebben a pár napban nem ettem semmit, mondjuk nem is volt mit.Rájöttem hogy Zayn és az orvos akivel Harry látta barátok, mert láttam egy képet Twitteren.Ásítok, mindjárt elalszom, de felállok és visszaviszem a kávéscsészém a konyába és berakom a mosogatóba.Halk zümmögést hallatok ahogy visszamegyek a nappaliba.
Meghallom a csengőt és megkerülve a kanapét az ajtóhoz megyek.
-Ki az?!! -kiabálok közben.
-Harrrrrryyyy!!! -szólal meg és nagy mosollyal nyitom ki az ajtót. -Szia. -mondja. Belép, megpuszil és leveszi a kabátját és a cipőit.
-Hogy vagy? -kérdezi miután becsuktam az ajtót.
-Uh, jól, de te mit csinálsz itt? -kérdezem és követem a kanapéhoz. Leül és az ölébe húz.
Sóhajtok és a mellkasának dőlök. -Olyan fura vagy. -mondom és megrázom a fejem. -Csak azért jöttél át hogy az öledben üljek? -nevetek fel.
-Látom már boldogabb vagy. -húzza fel a szemöldökét. -Azért vagyok itt hogy boldoggá tegyelek. -csendben maradok. A karjai körülölelnek és érzem az ajkait az arcomon. -Hiányoztál.
-Te is nekem.
-Mennyire?
-Amennyire két óra alatt lehet.
-Nekem is.
Így maradtunk kellemes csendben, lecsukom a szemeim és lassan lélegzem. Jó itt lenni összegömbölyödve Harry karjaiban, vagy biztonságban, azt hiszem.
Biztonságban érezem magam. Örülök hogy végre át tudott jönni és nem csak felhívott és ellenőrzött.
Kinyitom a szemeim és a tévé órájára nézek. 20:09.
-Miért vagy itt ilyen későn? -felnézek rá és az arcát tanulmányozom. A arca lágy volt. A szempillái az arcát érintették, a szemét nem nyitotta ki.
-Látni akartalak. -az ajkai elválnak ahogy beszél, megköszörüli a torkát majd kinyitja a szemeit és a ragyogó zöld párt az enyéimbe fúrja. -És azért is hogy vacsorát csináljak mert tudom hogy nem eszel.
Megrázom a fejem.
-Nem vagyok éhes. -mégmindig őt nézem. Az arcára elégedetlen kifejezés ül és ő is megrázza a fejét. Tudom hogy úgyis rávesz hogy egyek.
-Rendben szóval tészta jó lesz? -kérdezi, letol az öléből és feláll. Hirtelen fázni kezdek ezért magamra húzom a pokrócot, és csak bólintok.
Ő is bólint majd át megy a konyhába én pedig újra összehúzom magam, ásítok, és lehunyom a szemem.Kb. 20 perc elteltével Harry rázására ébredek és az ajkaira a homlokomon.
-Kész a kaja. -mondja.
Bólintok. -Oké. -válaszolok álmosan és felállok. Lejjebb húzom a felsőt és átmegyek a konyhába, a lábam a hideg követ érinti ami végigfut az egész testemen.
-Szerelmem, a tányérod az asztalon van. -súgja a fülembe Harry, a kezeit a derekam köré fonja és megpuszilja az arcom. -Annyira édes vagy amikor fáradt vagy. -kuncog és az asztal felé tol.Elmosolyodom és azonnal nekilátok.
Csend van amíg eszünk és nem tudom megenni az egészet ami a tányéromon van. Azt hiszem a gyomrom összezsugorodott. Eltolom magamtól a tányért és az arcomat a kezeimen pihentetem.
-Fáradt vagy még? -sóhajt Harry és feláll. Megcsóválom a fejem és ránézek. -Mi a baj? -letérdel a székem mellé és a kezébe veszi a kezeim.
-Úgy érzem nem kellett volna nemet mondanom Liamnek. Megbántam
.
-Ne. -felállít, a karjaival átölel. A nyaka köré fonom a karjaim és a mellkasába fúrom az arcom.
-Nézzünk egy filmet, bújjunk össze és addig sírhatsz a mellkasomon amennyit akarsz, rendben? -mondja a hátamat fogva.
Bólintok, Harryt a kezénél húzva átmegyek a nappaliba és leülünk a kanapéra. -Rakd be a Hirtelen 30-at. -elmosolyodik és bólint.
Beteszi a filmet, megfogja a távirányítót és újra az ölébe húz. Felhúzom magamra a pokrócot, a fejem a mellkasára döntöm és ő elindítja a filmet.A film elindul és mindketten csendben ülve nézzük. Az agyam 100km/perccel száguld. Érzem Harry szívverését a hátamon és elmosolyodok. A karjai úgy fonódnak körém mintha soha nem akarna elengedni. Felnézek rá és megpuszilom, ő pedig lenéz rámés azt kívánom bárcsak tudnám mire is gondol most.
//Harry szemszöge//
Gyönyörű, abszolút gyönyörű. Benne minden az. Az ahogy a haja a vállára omlik, az ahogy a nagy kék csillogó szemeivel rámnéz. Fogalma sincs arról milyen érzéseket kelt bennem. Pokolba, nem is vagyok biztos benne.Tudtam, hogy szerelmes vagyok belé, de úgy éreztem ő ez nem viszonozza egyáltalán. Rajta tartom a tekintetem ahogy ő is az övét rajtam.
-Miért nézel így rám? -suttogja. Olyan mint egy kínai baba olyan kibaszottul törékeny.
-Gyönyörű vagy, csak ennyi. -beharapom az ajkam.Elmosolyodik és elkapja a tekintetét, hogy elrejtse hogy elpirult és egyre vörösebb lesz.
-Kérdezhetek valami őrültséget? -most vállalom a kockázatot. Mi a pokolért ne?
-Persze. -bólint megállítja a filmet és megfordul. -Mondd. -mondja és megigazítja a haját.
Átkarolom a csípőjét és felsóhajtok. -El tudsz képzelni minket többnek annál amik most vagyunk? Mondjuk együtt. A közeljövőben... -az utolsó szavakat motyogom és lefelé nézek, mert félek az arcára nézni.
-Oh Harry- mondja gyengéden néhány pillanat csend után és felemeli a fejemet és az arcomra teszi mindkét kezét.
-A elmúlt 3 hétben amilyen keveset beszéltél velem, annál jobban éreztem úgy hogy szükségem van rád itt. Vagy valakire. Gondolkoztam és az egyetlen ok amiért Liamet akartam hívni az az volt hogy te nem voltál itt és nem tudtam beismerni magamnak hogy oda vagyok érted. Egyszerűen nem tudtam, nekem mindig itt volt Liam, csakis ő.
A szavak csak úgy folytak a szájából, és nem hallottam őket teljesen. Hallgatom ahogy folytatja de végül elfeszek abban ahogy nézem az ajkai mozgását miközben kiejti a szavakat.
-Bódító. -motyogom. A szája megáll a mozgásban, zavarodottság ül az arcára, szemöldökét összehúzza és oldalra billenti a fejét.
-Mi? -bukik ki belőle az egyetlen szó én pedig a szemébe nézek.
-Bódító. -ismétlem. -Bódító vagy Olívia. Megdermesztesz, hogy csinálod?
-N-nem tudom Harry, nem figyeltél rám? -kérdezi a szája szélén megjelenik egy kis ránc, mintha most vallott volna nekem. Talán tényleg megtette.
-De igen. -mondom gyorsan de nem tűnik meggyőzöttnek. -Talán. -javítok. -Imádlak nézni és nem tudom, sajnálom.
Érzem ahogy az ajkai az enyémeknek nyomódnak, megcsókolt.Nem úgy mint az eddigi csókjaink, ez most más érzés volt.Az ajkai pontosan az enyémeken vannak és arra késztet hogy többet akarjak, de amikor próbàlkozom elhúzódik tőlem majd újra megcsókol ugyanúgy mintha nem történt volna semmi.Egy ideig így csókol majd erősebben nyomja nekem az ajkait és én rájuk sóhajtok.
Halkan kuncog és elmosolyodom, a csókot érzelmesen tartom tovább, félek hogy mi lesz ha véget ér.
A következő percben elhúzódik, gyorsanveszi a levegőt így a mellkasa is folyamatosan emelkedik és süllyed, a homlokunk összedöntve és próbáljuk normalizálni a légzésünket.
A szemeibe nézek és már lassabban veszem a levegőt.
-Itt maradsz estére? -kérdezi az ajkait harapdálva.
-Persze. -motyogtam mielőtt ajkaink újra egybeforrtak. Az egész estét csókolózással töltöttük, mindig egyre szenvedélyesebben.
Semmi szex, sajnálom hogy csalódást okozok.De őszintén, örülök. Örülök hogy ilyen pillanatokat élhetünk meg anélkül hogy egymás ruháit le akarnánk szakítani a másik testéről.
Az este végén mindketten az ágyában feküdtünk, ő egy leggingsben és az én pólómban és pedig csak egy melegítő nadrágban. Karjaimat az apró dereka köré kulcsoltam fejem pedig eper illatú haján pihentettem.Semmi más nem számított abban a pillanatban. Csak ő, én, és mi.
Őszintén szólva mindenki más bekaphatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése