7.Fejezet

 Sziasztok:)) Remélem mindenki túlélte az első hetet, -nekem nagyon nehezen sikerült- jövőhéten még egy csomó dogát írok és mindnek jónak kéne lenni.Tökre kivagyok merülve.:( Sajnos ez a rész kis rövidke, de remélem, hogy azért tetszik és feldobnátok a napom ha kommentelnétek.Ja és lesz egy meglepi, akik benne vannak a Facebook-os csoportban sejthetik,hogy mi az. Igen lett csopi és ezt szerettem volna mondani. A szavazás 3-3 lett szóval marad  a blog.:) Lépjetek be a Facebookos csoportba ott mindig tudni fogtok mindenről, kérdezhettek, kicsit megismerhettek. Itt a link : https://www.facebook.com/groups/171588466534521/    de oldalt a feiratkozás  alatt is megtalálhatjátok. Ne feledjetek kommentelni és feliratkozni.Puszi <3                         
 Zara xx


//Harry szemszöge//

-Rendben, kérlek pontozd a fájdalmad 1-től 10-ig, az 1 az, hogy legkevésbé érzel fájdalmat a 10 pedig a legrosszabbat jelenti, nos hányasra értékelnéd?-kérdezte az orvos és Olívia becsukta maga mögött az ajtót  és leült a székre.


-Uh, 8 és fél.-motyogtam, felé pillantottam és halvány mosollyal nézett rám, bólintva.-Nem több kilencnél.-mondtam az ajtóra nézve.

-Oké.Nyilvánvalóan fog kapni fájdalomcsillapítót.-mondta miközben felírta az információkat egy papírra.-Maga a barátnője?-nézett Olíviára.

-Nem, csak barátok vagyunk.-mosolyogva félrenézett, legalább tett volna úgy.Fogadni merek rá, hogy kifog kezdeni vele.

- Ah, jobb ha felcsípsz valakit, elég jól nézel ki hozzá.-kuncogott mire megforgattam a szemeim.-Van barátod?-nézett rá.

-Nem, és nem is szeretnék.-mondta az ajkába harapva és megkönnyebbülésként egy kicsit sóhajtottam.

-Jaj ne már Harry.láttam, ahogy szemforgatva rámpillantott.

-Igen, nem keres.-bólintottam lassan ajkamba harapva, lenéztem és kérdezgetett pár dolgot magamról és a családomról.

Amikor befejeztük Olívia telefonja megszólalt mire ő felvette kisétálva a szobából, amire összeráncoltam a homlokom.A nevetésén kívül nem értettem semmit abból, amit beszélt.Elképzeltem az arcát.

-Rendben, szia bébi, szeretlek.-mondta kicsit kinyitva az ajtót, de azért hallottam amit mond, az állkapcsom megfeszült, miközben visszaült a helyére, mintha semmi sem történt volna.Igazából semmi különös nem történt, csak féltékeny lettem.

-Ki volt az?-kérdeztem, szinte közönyösen.Utáltam azt a tényt, hogy most egy másik sráccal van.Azt hiszem én nem akarok ilyen lenni.Gondolom.Nem tudom miért vagyok féltékeny!

-Liiaaamm.-mosolyogva húzta a betűket a nevében.-Hívott, hogy iderepül a holnap estére.-vigyorgott, látszólag boldog ez miatt.Gyengéden elmosolyodtam és bólintottam.

-Miután megkaptam a gyógyszereimet hazatudnál dobni,  szükségem van egy fürdésre és hasonló dolgok.-mondtam, és nem akartam többet hallani.

-Harry-sóhajtott.-Biztos vagy benne?-kérdezte miközben az orvos felállt, hogy odaadja a papírjaimat, miközben magyarázta, hogy mit hogyan kell szedjek, és már menni akartam kiváltani a gyógyszereimet.

-Igen Lív, Liam jön nekem nem kell ott lennem oké?-mondtam halkan és visszafordultam az orvoshoz, hogy halljam amit mond.

-Rendben kint leszek az előszobába.-mondta csendesen, mostantól nemigazán volt boldog hangulata.Látom rajta, ahogy megöltem a jókedvét, muszáj elhagynom vagy valami ilyesmi.Hadd legyen Liammel!

Pár perccel később kisétáltam mire ő a recepciónál várt rám.Odasétáltam hozzá, spontán átöleltem a derekát, érdekelt, hogy mit fog erre reagálni.Vigyor terült el az arcán, és megfordult a kezeimben.

-Talán nem akarok visszamenni Liamhez, kitudja?-sóhajtva és pár göndör tincsemmel játszott.

-Gyerünk Lív, induljunk haza.-én is sóhajtottam.Illően megcsókoltam, lehet, hogy ez az utolsó alkalom erre.

-Oké.-suttogta az ajkaimra, az ujjainkat összefűztem és a jobb oldalán kisétáltam az épületnek.

-Szóval azt hiszem majd kereslek vagy valami és akkor találkozunk?-ráncoltam össze a homlokom miközben lassan a kocsijához sétáltunk.

-Öhm szerintem igen.-mosolyogva vállatvont.-Holnap átmegyek ha tudok.-bólintott és benyúlt a zsebébe, hogy meglegyen a kulcsa.

-Ha tudsz?.-ráncoltam össze a homlokom.Ja tényleg, Liam.Szuper valószínűleg soha többé nem látom őt.

-Liam jön holnap este..-nevetett egy kicsit.-Már mondtam a kórházi szobában.-nyitotta ki a kocsija ajtaját és beült.

-Igen tudom, sajnálom.-sóhajtva beültem a másik oldalra.-A te kocsid olyan fura.-mondtam miközben bekötöttem magam a biztonsági övvel.

-Miért?Mert Amerikából van?-ráncolta össze a homlokát és beindította a kocsit.

-Pontosan.-kuncogtam, és szemforgatva elkezdett vezetni.

*.*.*.*.*.*

//Olívia szemszöge//

 Pár óra telt el mióta hazavittem Harryt, csak egy helyben ültem a szobában melegítő alsóban és egy ingben amit itt maradt nálam.Disney meséket nézve ettem a vödörből a fagyit.Első nap, hogy egyedül vagyok itt, körülbelül két éve nem aludtam egyedül.Elsőnek Liammel aztán Harry.Utálom azt a tényt, hogy így váltunk el Harryvel.Egyből utálta Liamet, még egy esélyt sem adott neki.Szerintem nem is különböznek annyira egymástól.Lefeküdve magamra húztam a takarót, míg ettem töltöttem a telefonom de most levettem róla.Megfordultam, hogy lekapcsoljam a lámpát és teljesen betakartam magam.Miután befejeztem az evést megnéztem a telefonom, hogy ki hívott korábban.Egy nemfogadott hívásom volt és Liam neve volt a kijelzőn.Összeráncoltam a homlokom, vissza akartam hívni, de valaki elkezdte verni az ajtómat és hosszan nyomta a csengőt.Nem feledve azt a tényt, hogy kint szakadt az eső.Gyorsan sétáltam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.Harry volt az, de mit akarhat?Sokkos állapotomban kicsit behajtottam az ajtót.

-Úr isten!Te meg mit csinálsz itt?