4. fejezet

Hey Guys! Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek! Tudom, hogy még nincs szombat, de karácsony alkalmából hoztunk egy plussz részt (szombaton is hozzuk a következőt). Nagyon köszönjük a 13 feliratkozót és a sok pozitív visszajelzést. Mit is mondhatnék még... 
Tudom, hogy nagyon késő van, amiért bocsánatot kérek, de tudjátok milyen ez!:) Mindenki rohan száz felé. Remélem őrültök a folytatásnak! Szívesen fogadjuk az erre tévedők véleményét! Ha tetszik és eddig még nem tettétek volna meg, tudjátok hol keressétek a feliratkozás gombot. Nektek csak egy gombnyomás, viszont nekünk hatalmas nagy öröm! Ha igényt tartotok rá 20 feliratkozó után csinálunk egy facebook  csoportot.   
Jó olvasást! Xoxo Csenge
/Harry szemszöge/

Kisétáltam a nappaliba, és leültem a kanapéra, kezemben a telefonommal. Sóhajtottam, és átlapoztam a névjegyeket, és a felugró kínai reklámokat. Rákattintottam egy kínai gyorsétteremnek a honlapjára és tárcsáztam a számukat. Körbenéztem a nappaliban. Egyszerűen mesés ez a lakás. A TV-je is legalább 75 centi.

-Hello?-egy hang szakította meg gondolataimat. Megköszörültem a torkom, így tudták, hogy vonalban vagyok.

-Öhmm… Rendelni szeretnék.-mondtam. Fölálltam és oda-vissza kezdtem mászkálni. Megkérdezték mit szeretnék rendelni. Fölsóhajtottam-Csak egy pillanat!-fogtam le a mikrofont.

-Bébi, mit szeretnél?-kérdeztem Olyviát.

-Narancs Csirkét!-kiáltotta. Levettem a kezem a mikrofonról és leadtam a rendelésünket.

-Van inni?- sétáltam a szobába miközben megszakítottam a hívást.

-Igen-bólintott, fel sem nézve a telefonból.

-Jól vagy?-kérdeztem, és leültem mellé az ágyra.

-Jól vagyok, és te jól vagy?-mosolygott, s letette a telefont. Rámosolyogtam, majd bólintottam. Az ölembe húztam, ennek következményeként Olyvia édesen felkacagott.

-Hadd fonjam be a hajad!-néztem rá széles vigyorral.

-Most bíznom kéne abban, hogy sikerülne? Lehet, hogy nem tudsz fonni és teljesen összecsomózod a hajam.-nevetett.

-A nővérem tanított meg!-nevettem.-Ülj ide a földre!-Mosolygott szavaimon és leült elém. -Hol van a hajkeféd?-néztem körbe, s ő a fürdőszobára mutatott. Sóhajtottam, majd átsétáltam oda és megragadtam a keféjét és egy hajgumit, visszasétáltam, és visszaültem az eredeti helyemre.

-Oké…-nevettem.-Úgy érzem, el fogom cseszni… És igen!-sikeresen beletekertem a hajába a fésűt. Végül kiszabadítottam a gubancból a kefét. -Puha a hajad.-mondtam csendesen.

-Hát még soha nem tettem semmit, amivel károsíthatnám, szerintem ezért maradt ilyen puha.-rám nézett, s lemosolyogtam rá. Úgy érzem, legjobb barátokká válhatunk. Nem tudom miért, de Olyvia sokkal boldogabbá tesz, mint ha véletlenszerű lányokat hívogatnék. Úgy érzem, el fogom rontani, és odalesz ez az egész kapcsolat vele.

-Mire gondolsz?-emelte rám tekintetét. Vállat vontam.

-Semmi különösre.-hazudtam, majd mosolyogva még egyszer átfésültem a haját, aztán három részre osztottam azt, és elkezdtem fonni.

-Az arcodra volt írva, hogy gondolkodtál! Csak most kezdtél el ilyen kifejezéstelen arcal bambulni.-mondta. Egy sóhaj hagyta el számat. Nem válaszoltam, csak tovább fontam. Magam elé bámultam, és élveztem a csendet. Befejeztem a fonást, majd körbetekertem egy piros hajgumival. Fölhúztam őt a földről.-Kész.-fontam dereka köré karjaim, mikor leült.

-Harry, te olyan fura vagy!-néz felém széles mosollyal. Kuncogtam, de nem néztem rá. Felálltam.

-Menjünk filmet nézni, oké?

-Oké. Mit nézzünk? Vígjátékot, valami romantikust, és horrort?

Bólintottam. -Igen, ez a három jó lesz.-megragadtam a kezét és magammal húztam a nappaliba. Ráhuppantam a kanapéra.-Kezdjük el az elsőt, míg várunk a kajára!-jelentettem ki mosollyal az arcomon.

-Rendben.-biccentett alig észrevehetően. Fölállt és átadta nekem a Tv távirányítóját. Lapozgattam egy darabig, végül az ’On Demand’-re kattintottam. Válogattam az ijesztő filmek között, aztán csak a kijelzőt bámultam. Végül egyáltalán nem figyeltem a körülöttem zajló dolgokra. Hagytam, hogy a gondolataimba merüljek.

***

-Harry-suttogta Olyvia a fülembe. -Harry….- mondta nevem ismét és elvette a távirányítót. –Harrryyyy-ugrott az ölembe, s gyors ütemben kezdtem pislogni.

-Bocs...Mi?-ránéztem, és megráztam a fürtjeimet. Mosolygott és beletúrt a hajamba.

-Azt mondtam, hogy nekünk csak várni kell, hogy ideérjen az étel és nézzük a filmet.

-Oké szerelmem.-Hátradöntöttem a fejem és lehunytam szemeim. Megéreztem lágy ajkait nyakamon. Tiszta libabőr lettem.

Lassan, óvatosan csókolta nyakam.-Olyvia…-mondtam. A hangom reszelőssé, ércessé vált.-Állj-fújtam ki a levegőt.

-Hmm...-elhúzódott bőrömtől.-Miért?-Kezét az arcomon tartotta, feljebb ült és lenézett rám. Az arca nagyon közel volt enyémhez. Bőrömön éreztem leheletét.

-Mert nem tudok uralkodni magamon.-mondtam csendesen. -És most, várom a kínait.-Sóhajtottam, s egy kis kuncogás hagyta el a száját, majd leszált rólam. Ásítottam.

-Most nem lehetsz fáradt Harry!-duzzogott.

-Nem vagyok-ráztam a fejem.-Esküszöm!

Sóhajtott, és lehunytam a szemem.

-Ha elalszol öntök valami ragacsosat a hajadra!

-Oké!-mormolom álmosan. Éreztem, ahogy felállt a kanapéról.-Fölkelek, de nehogy ráönts valamit a hajamra!

-Csak kinyitom az ajtót!- nevetett és kinyitottam a szemem.

-Mi? Mióta volt csukva a szemem?-kérdeztem. Nem akartam beismerni, hogy elaludtam. Nem válaszolt, ehelyett csendben kinyitotta az ajtót. Odaadta a srácnak a pénzt, és elhozta a zacskó ételt.

-Úgy érted, hogy mennyi ideje van csokoládészirup a hajadba?-vigyorgott. Elkerekedett a szemem, és óvatosan megérintettem a hajamat. Valami ragacsos szarba tapadtak ujjaim, s zihálni kezdtem. -Olyvia megöllek! Oh, istenem.

Felpattantam és a fürdőszobába rohantam. A tükörben láttam, hogy a hajamról lassan csöpög a csokiszirup. Nyögtem és visszasétáltam a nappaliba. Odarohantam hozzá és szorosan átöleltem. Sikítozva, kapálózva próbáld szabadulni szorításomból.

-Miért csináltad ezt?-kérdeztem nevetve.

-Mert.-kuncogva vette kezei közé arcom.-Elaludtál!

-Ki kell mossam mielőtt megszárad.-mosolyogtam szélesen, puszit nyomtam arcára, és megindultam a fürdőszobába. Becsuktam az ajtót, és megnyitottam a zuhanyt. Gyorsan beálltam alá, és elkezdtem öblíteni a hajam. Alaposan megmostam samponnal és kondicionálóval is. Hangosan kezdtem énekelni, de azonnal abbahagytam, mikor rájöttem, hogy meghallhatja.

Sóhajtottam, és kiléptem a hideg csempére. Felvettem egy boxert, és megdörgöltem a törülközővel a hajam. Kinyitottam az ajtót és megráztam fürtjeimet. Olyvia a kanapén ült, már evett, s bambán meredt a TVre. A konyhába sétáltam és megragadtam a kínai étel dobozát, kólát öntöttem egy pohárba, és jégkockákad dobáltam bele. Visszamentem és leültem mellé.

-Héj jóképű!-mosolygott.

-Héj hercegnő!-Kinyitottam a dobozt és enni kezdtem.

-Jól vagy? Nem állt szándékomban felbosszantani, vagy ilyesmi.- ráncolta a homlokát. Úgy éreztem rettenetes, hogy azt hiszi, ideges vagyok miatta. Vagy, hogy egyáltalán ideges vagyok.

-Szerelmem, nem vagyok dühös.-csókoltam meg finoman. –Csak egy kicsit fáradt vagyok. Ez minden.-közöltem, s beleharaptam a csirkémbe.

-Harry?-szólt néhány perc csend után.

-Igen? –kíváncsian felé fordultam.

-Kérdezhetek valamit?-kérdezte kissé idegesen. Nem válaszoltam.

-Mi vagyunk mi?... Barátok? Több mint barátok? Csak barátok.-sóhajtott, szinte egy időben velem.

-Olyvia…- kezdtem.-Őszintén szólva nem tudom. Többet szeretnék, de nem lehet. Megcsalnálak és összetörném a szíved.

-Megcsalnál? Biztosan? Még ha szeretnék is egymást?

-Nos talán nem ha szeretnénk egymást. De én nem szeretlek.- fújtam ki a levegőt. Megnyúlt az arca, s rögtön sajnáltam, hogy kimondtam.

-Liv, nem akartam, hogy ez így legyen.-mondtam. Előszőr mondtam ki a becenevét. Olyvia szeme azonnal elkerekedett.

-Livnek hívtál?

-Probléma?-ráncoltam a homlokom.

-Kérlek csináld gyakrabban. Harry, nem vártam el, hogy szeress, vagy bármi ilyesmi.-rázta a fejét.

-Csak csókolj meg és nézzük a filmet.- nevettem kínosan. Óvatosan megcsókoltam, s ő visszacsókolt, de nem volt olyan, mint a beszélgetésünk előtt. Éreztem, hogy megbántottam.

-Ha holnap is bunkó leszek, nyugodtan vágj képen.- nevettem és ő is ezt tette, majd egyszerűen bólintott.

-Fáradt vagy szerelmem?-kérdeztem. Ismét csak egy aprőt biccentett a fejével.

-Le akarsz feküdni?

-Igen-mosolygott álmosan.

A maradék ételt a hűtőbe raktam, visszamentem a kanapéhoz, megemeltem Olyviát és a hálószobába vittem. Letettem az ágyra és leoltottam a lámpát.

-Mért vagy ilyen rendes velem? Nem érdemlem meg…-mormogta. Lefeküdtem mellé, és dereka köré fontam karjaim.

-Megérdemled. Miről beszélsz?-Abszolút őrült. Liam úgy bánt vele, mint egy darab szarral, pedig hercegnőként kéne bánni vele. De valószínűleg én sem vagyok a legjobb választás.

-Harry, el kell mondanom valamit.-mondta bizonytalanul.

-Majd elmondod holnap, ha kipihented magad. –csólotam meg az arcát. Felálltam az ágyból és elindultam kifelé.

-Liam hívott.-ennyit hallottam mielőtt elnyomta az álom.